Blog

Az esküvői szolgáltató

blankabarni_kreativ_ff_347img_9983horenk

Már az elején tisztáznom kell, hogy ez nem egy negatív hangvételű poszt. Sőt. Sokkal inkább büszke és boldog. Illetőleg persze saját vélemény.

Az utóbbi időben, években többször is megfogalmazódott bennem, hogy írnom kellene erről, mert azt tapasztaltam, hogy amikor ismeretlen emberek közé kerülök és kiderül az, hogy esküvőkön dolgozom, akkor többnyire inkább sajnálnak, minthogy izgalmasnak találnák. Meg merem kockáztatni, hogy néha még szánnak is. Nos. Magam és sok-sok “sorstársam” nevében is ki merem jelenteni – legyen szó, dekorosról, filmesről, cukrászról, ruhatervezőről, virágkötőről, fotósról stb. -, hogy vagyunk néhányan, akik azért dolgoztunk és dolgozunk továbbra is, hogy ezt csinálhassuk, hiszen úgy érezzük, hogy ebben tudunk igazán és őszintén kiteljesedni. Nem azért dolgozunk esküvőkön, mert “ez jutott”. Ha sikerül megtalálni a célközönségünket, akkor igenis van mód arra, hogy kiéld a művészi hajlamaidat, bármennyire is alkalmazott pozícióról van itt szó. Egy idő után az ügyfeleid megbíznak benned és azért keresnek meg, ami te magad vagy, hogy azt csináld az esküvőjükön, amit a referenciáid alapján láttak tőled. Ha nincs megkötve a kezed, kvázi a saját fejed/szemed után mehetsz, nagyobb az esély rá, hogy elégedettebb leszel a munkáddal és ezáltal ezerszer többet tudsz nyújtani a partnereidnek is, mind lelkileg, mind pedig a termékeddel, szolgáltatásoddal. Én ebben hiszek.

Persze ehhez elkötelezettnek, toleránsnak, lelkiismeretesnek és erősen szenzitívnek kell lenni. Tény, hogy megvannak a kötelező mozdulatok egy-egy ilyen eseményen, de ettől még nem kell, hogy unalmassá váljon, hiszen – hogy egy csodálatos közhellyel éljek – minden ember és pár más, az egyik üresen, a másik citromlével, a harmadik pedig tejjel issza a teát, ám lehetőleg hasonló értékrenddel bírnak, mint te magad és így a munka élménnyé traszformálódik; kölcsönös bizalom alakul ki. Ezért meg kell dolgozni, el kell nyerni és nem visszaélni vele.

Én vagyok olyan romantikus jellem, aki hisz abban, hogy kitartó munkával, céltutados hozzáállással, ügyes és nem túlzó marketinggel ezek a momentumok pozitívan átélhetők, megélhetők és így lehet igazán boldogan művelni azt, amit csinálsz.

Hogy egy esküvőn ez miként lehetséges?! Gondoljatok csak bele! Bár elég komoly a stresszhelyzet és a nyomás, mégis annyi pozitív energia, mint egy ilyen eseményen, csak nagyon ritkán áramlik, legyen szó az izgatottságról a készülődés ideje alatt, az örömkönnyekről a szertartások közben, a szerelmes, önfeledt pillanatokról a fotózáskor, vagy a bulin, ahol aztán mindenki bátran kiereszti a gőzt és ünnepel. Rákapcsolódunk a párra, az ügyfélre, gyakorlatilag szimbiózisban élünk velük és mint egy ismeretlen ikertestvér érezzük a rezdüléseiket, a hangulatukat. Azt gondolom, hogy nem is kell túlmagyarázni. Nyugodtan el lehet hinni, hogy lehet ezt SZERETETBŐL csinálni, csupán meg kell találni hozzá egymást, mert kémia nélkül ez sem működik.

2017_05_20_kingabalazs_ff_2782017_10_06_szandralevi_ff_055img_9830bb

Nincs hozzászólás
Szólj hozzá