Szonja
Arról már sokat meséltem itt a blogomon, hogy vannak családok, akik különösen közel állnak a szívemhez. Vagy nagyon régóta fotózom őket rendszeresen (vannak, akik már !!!tucatszor!!! jártak nálam), vagy én voltam az esküvői fotósuk és utána össze-össze sodor minket az élet. Szerencsére. Zseniális érzés az, amikor a falon és a polcokon a saját képeidet látod és jó érzés újra és újra találkozni, hogy kerüljenek ki/fel újabbak. Zsuzsi és Ádám jegyesfotózását is imádtam már, aztán az esküvőt… majd a kismamát. Végül eljött a családi fotózás ideje is. Élettel teli fotókra vágytak, de Szonjáról nem is igazán lehetett volna statikus dolgokat lőni. És ez pont jó így.
Nincs hozzászólás