Blog

Tanítani?!

Mostanában nagyon sok olyan levelet, üzenetet kapok, amit azért írt a feladó, mert szereti azt, amit csinálok és szívesen tanulna tőlem. Engem az ilyen jellegű megkeresések minden egyes alkalommal nagy zavarba ejtenek, nem igazán tudom kezelni ezeket a dolgokat, sok esetben nem is igazán tudok normális választ fogalmazni. Nagyon megtisztelő természetesen, de egyben ijesztő is. Mégis mivel vívtam ki magamnak ezt a figyelmet?! Kérdezem magamtól minden egyes alkalommal, hiszen úgy gondolom, hogy én is csak az út elején járok, folyamatosan tanulok és van is mit tanulni. Mindemellett úgy gondolom, arra születni kell, hogy valaki tanítson és képes is legyen a tudását hitelesen és használhatóan átadni. Én szerintem nem ilyen vagyok. Nem azért mert bármilyen információt féltenék, hanem én amolyan magamnak való ember vagyok, aki szeret egyedül dolgozni, maximálisan ráhangolódni a feladatra és azon kívül nem figyelni semmi másra. Viszont ha valaki árgus szemekkel azt figyelné, hogy mit és hogyan csinálok, zavarban lennék és nem tudnám ugyanúgy tenni a dolgom. Tudom, egy profit semmi nem tántoríthat el, de az a tudat, hogy valaki konkrétan tőlem szeretne tanulni, az bizony engem összezavarna. 🙂 Nem tudom, hogy sok év múlva is így nyilatkozom-e erről a dologról, de egyelőre még biztosan nemmel fogok válaszolni mindenkinek. Nekem éreznem kell azt, amit csinálok, hogy jól tudjam csinálni. A tanítást nem érzem. Így kérlek ne érezzétek sértésnek a visszautasító levelem. Nem tudom elárulni azt, hogy mi a titka annak, ahogy fotózok, mert én egyszerűen csak kattintgatok – nem közhelynek szánom -, hol tudatosan, hol ösztönösen.

Sodródok, átérzek, megélek, szeretek.