Zita és Kristóf
Ismét egy izgalmas történet, ismét egy külföldi kiruccanás. Kétségtelen, hogy évről évre több az országhatáron túl eltöltött fotózásaimnak az aránya, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a mi generációnkban teljesen általános társadalmi jelenséggé nőtte ki magát az, hogy nem feltétlenül itt, az országban telepednek le a kortársaink, máshol találnak rájuk olyan munkalehetőségek, amik ott tartják őket, vagy szimplán egy életre külföldre terveznek és a közös éveik is egy másik országhoz köti őket, nem pedig Magyarországhoz. Ilyenkor szerintem teljesen érthető, hogy nem Magyarországot választják fotózási helyszínnek, hanem az ottani kedvenc/áhított terepet, így én is kiröppenek pár napra (valljuk be… azért néha gyorsabb elrepülni online check-in-nel, kézipoggyásszal Európa szinte bármelyik pontjára, mint itthon, az ország egyik pontjáról a másikba autózni), együtt töltjük azt az időszakot, összerázódunk, összebarátkozunk, közös élményeket szerzünk, eszünk-iszunk, kalandozunk és közben kattintgatunk. Így volt ez Zitáék esetében is. Felkaptak a reptéren, majd egyenesen délnek vettük az irányt, hogy naplementére a tengerhez érjünk (na de milyen naplementét kaptunk?!?!?!?!!!). Airbnb-ben aludtunk, másnap bevettük a Cheddar-szurdokot, majd egy elvarázsolt erdővel zártuk a programot. A legnagyobb mázli, hogy amikor Timi és Dave esküvőjére utaztunk 2017-ben, akkor pont végigkirándultuk a férjemmel a szurdokot és a Heritage Coast-ot is, így pontosan tudtam, hogy milyen helyszíneken lenne érdemes fotózni, mik az adottságok. Szóval jöjjenek a képek, 3 külön bejegyzésre/fejezetre bontva. 🙂
1. fejezet – A tengerpart
Nincs hozzászólás